Loading

Kistérség

Közelgő események

Sóvidék

Közelgő események

Hegyalja

Hírek

Partnerek

Elérhetőség

#zetelaka

Zetelaka leírása

A Nagy-Küküllő völgyében, a Hargita-hegység nyugati oldalán, Székelyudvarhelytől 12 km-re, a 138-as megyei úton fekszik Zetelaka. A szűk völgyben hosszan elnyúló falutest magassága 550-575 m.

Hargita megye egyik népes nagyközsége. 1333-ban említik először a pápai tizedjegyzékben. Orbán Balázs Székelyföld leírásában így írja: „Zetelaka oly régi telepítvény, hogy a csíki krónikában még a Szent-István előtti korban is előfordult.”

A hagyomány szerint a falut eredetileg Cseleházának hívták. A hajdani falut tatárpusztítás érte, a falubeliek viszont egy csel segítségével megmenekültek, innen az elnevezés. Egy másik magyarázat szerint a falu nevét az elsülyedt Zeta váráról kapta.

Orbán Balázs írása alapján: „A falun felül negyedórára Cselő nevű tér van a Küküllő kiszélesedő völgyében. Hagyományok szerint kezdetlegesen Zetelaka itten feküdt s még ezen rejtett helyzetében is feltalálta a tatároknak egy dúló csoportja, mely elől lakói felmenekültek a Küküllő és Sikaszó összefolyása védte Kerekdomb nevű helyre. A tatárok utánuk nyomultak, de a Bátor Balázs által védelemre lelkesített nép ellen állott, ezek a mit sem sejtő tatárokat egésszen közelre bevárván, olyan tüzet adtak, hogy nagyszámú tatár maradt halva, a többiek eszeveszetten száguldottak vissza, menekültökben azonban felgyújtván a falut, úgy elpusztították, hogy csak két malom-ház maradt meg. A lakósok lejöttek menhelyökről s feldúlt falujukat alább mostani helyére építették fel.”

Zetelaka főként a zsindelygyártásról volt híres, a fa kitermelése és feldolgozása az alapvető megélhetési forrást jelentette. A zetelakiak ügyes asztalosmesterek voltak, termékeik külföldön is ismertté váltak. Hankó Vilmos így fogalmazott: „Zetelaka egy gyártelep benyomását teszi az emberre,minden házban egy zsindelyműhely. Fülsiketítő lárma fogadja itt az embert. Csattog a fejsze, recseg-ropog a fa, zúg a malomkerék, zakatol a fűrész, sivít a bárd.” A zsindelyt főleg fenyőfából készítették, ritkábban bükk vagy cserefából is. A legjobb zsindely a magas hegyvidék fájából készült. A magas hegyvidék fenyőfája suru, tömött, kemény szálú és kevés csap van rajta.A fát ősszel vagy tél elején, az első hó lehullta után vágták. Főleg azt a fenyőt használták, amelyik jól hasad és nagy csapközei vannak.

Élénk kereskedelmet folytattak a spárga és kötélfonással is, ugyanakkor a faluban főzött gabonapálinka, fenyővíz és fenyőolaj is kelendő termékeknek számítottak. A fafeldolgozás ma is nagymértékben jelen van a községben, több asztalos- és ácsmester keresi famegmunkálással kenyerét.

A nagyközséghez öt település tartozik: Zeteváralja, Sikaszó, Ivó, Deság és Küküllőmező. Ezen falvak fokozatosan, a lakósság számának növekedésével jöttek létre. Kezdetben ideiglenes nyári szállások létesültek, szénacsinálás idején tartózkodtak ott, később tanyák lettek, majd falvakká nőtték ki magukat. A község nagy kiterjedését a falvak egymáshoz viszonyított távolsága bizonyítja: Zetelaka – Zeteváralja: 6km, Zetelaka – Ivó: 12 km, Zetelaka – Sikaszó: 18 km, Zetelaka – Deság: 14 km, Zetelaka – Küküllőmező: 24 km.

Területe megközelítőleg 18465 hektár, aminek 54 százaléka erdős terület. Erdei igen változatosak: 59% lucfenyő, 5 % jegenyefenyő, 29 % bükk, 5 % tölgy. Az erdőkben mindenféle nagyvad megtalálható, többek között medve, hiúz, farkas, nyest, róka, vaddisznó, szarvas, őz. Az erdők és füves területek gazdagok a zamatos gyümölcsök és értékes gyógynövények tekintetében is. Elterjedt a boróka, fekete és vörös áfonya, erdei szamóca, különféle gombák

Lakóssága a 2011-es népszámlálás adatai szerint 5580, többsége római katolikus vallású.

Orbán Balázs A Székelyföld leírása című művében így vall a zetelakiakról: „Zetelaka lakói szálas termettek, igen értelmesek, kiválóan becsületesek, mely szép tulajdonok különben havasi népünknek jellemvonásai közé tartoznak. Viseletük annyiban eltérő a többi székelyekétől, hogy széles karimáju kalapot, s huszárosan sujtásozott bundikát (bőrmellény), télben kozsókot (irha bunda) hordanak.”

A község területe éghajlatilag két tájegységre osztható: – medence éghajlat, mely többnyire megegyezik Székelyudvarhely éghajlatának (Zetelaka, Zeteváralja) – fennsíki éghajlat, mely hűvösebb és csapadékosabb (Ivó, Sikaszó, Deság, Küküllőmező). Az évi átlagos középhőmérséklet +7,8 C , a legtöbb csapadék május, június és július hónapoban hull.

Római katolikus temploma 1912-14-ben épült, ez a környék legnagyobb katolikus temploma, mely több mint ezer ember befogadására alkalmas. Tornyában gótikus töredéket őriznek, mely a barokk főoltárral a középkori templomból került az új templomba.

HÍRES EMBEREK

  • 1895-ben született Dr. P. Boros Fortunát ferences szerzetes, az iskola nevét róla kapta;
  • 1901-ben született Szabó Dömjén római katolikus egyházi író;
  • 1949-ben született Tornai Endre András szobrász és éremművész;
  • 1962-ben született Vofkori Tímea, költő, esszéíró, történettudományi szakíró.

Szállás kereső

Facebook